Teremtés
 

Betlehem

Manapság mindenütt egyre több és szebb karácsonyfadísz kapható, és itt-ott felbukkan ugyan egy-egy „betlehem" is, mégis, mintha méltatlanul háttérbe szorult volna ez a karácsonyi történetet magában foglaló „képes Biblia".

Pedig egészen rendkívüli élményt nyújt elkészítése; közvetlen, szinte személyes kapcsolatba kerülünk a szereplőkkel, miközben elképzeljük alakjukat, megtervezzük ruhájukat, amíg helyükre kerülnek a történet menetében.

Kiváló program lehet egy csendes adventi délutánon gyerekekkel és szüleikkel elkészíteni a közös nagy templomi betlehemet, vagy az otthonról, előzetes egyeztetés alapján hozott kellékekből a családi betlehemet.

Erre az alkalomra egy különleges betlehemet terveztünk, ezt ajánlom most elkészítésre, mert amellett, hogy örömteli munkát ígér, segítségével közelebb kerülhetünk a gyerekekkel együtt az evangélium titkának megértéséhez.

Kiindulópontként a Jn 3,16-beli igevers szolgál: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Vagyis ebben a teremtés-betlehemben ott lesz a világ, amelyet Isten teremtett, mégpedig úgy, hogy a betlehemi istálló környékét a teremtés hét napjának eseményei szerint rendezzük be. Ott lesz a világra jött Fiú a történet szereplőivel, de ott leszünk körülötte mi is, hogy higgyünk benne, hogy elnyerjük az örök élet ajándékát.

Miközben helyükre kerülnek a különféle, előre összegyűjtött tárgyak, elmeséljük a  gyerekeknek, hogyan is történt mindez. (Fontos, hogy ne felolvasást tartsunk, hanem fejből mondjuk el a történetet, akár saját szavainkkal, vagy ha ettől ódzkodunk, akkor tanuljuk meg bátran a bibliai leírást, közben pedig figyeljük és segítsük a gyerekeket, hogy közreműködésükkel minden a helyére kerüljön.)

Az első lépés a keret megalkotása. Mi egy nagyobb (35 x45 cm) méretű ovális vesszőkosarat használtunk, aminek a közepére egy egyszerű teamécses került a világosság jelképeként

(1. nap).

Ezt követően további vesszőket fontunk a kosárhoz, boltozatot alkotva fölé

(2. nap).

A szárazföldet kisebb kövek és kavicsok jelzik, elkülönül egymástól a szárazföld és a víz, majd megjelennek a növények: faleveleket, különféle terméseket (tobozokat,  csipkebogyót, lampionvirágot, mohát stb.), örökzöld ágacskákat teszünk a kövek közé

(3. nap).

Az égitestek mézeskalácsból vagy szalmából készülhetnek

(4. nap).

A vízi állatok jelképeként csigákat, kagylókat használjunk, a madarakat pedig egy-egy elhullajtott madártollal jelezhetjük

(5.nap).

A szárazföldi állatokat a karácsonyi történetben szereplő báránykák képviselik. Készülhetnek gyapjúból, amelyet a kartonlapból kivágott bárányformára ragasztunk

(6. nap).

Így készült el az a világ, amelyet Isten gondoskodó szeretettel alkotott az ember számára, és amelyről azt mondta, hogy igen jó.

Utoljára megteremtette Isten az embert, és neki adta, rábízta ezt a világot, amiben minden készen volt, amire csak szüksége lehetett. A jászol köré gyülekező figurák jelképezik a 6. napon megteremtett embert. Ezután Isten megpihent, és megszentelte a 7. napot.

Beszélgessünk a részt vevő gyerekek életkorának megfelelő módon arról, mi történt azután ezzel a világgal, és arról, hogy mi, mai emberek mit tehetünk érte! A teremtés után az ember közvetlen kapcsolatban volt Istennel, beszélt vele, a közelében élt, de ennek a bűn következtében vége szakadt. Megtört a tökéletes kapcsolat, és ma már nem olyan egyértelmű az ember Istennel való közössége.

Példákat mondhatunk a bibliai történetek közül arra, hogyan fordult az ember újra és újra szembe istennel, és hogy milyen súlyos következménye lett ennek. (Például az özönvíz története, a 10 csapás, Saul király, a babiloni fogság története stb. Ezekben a történetekben nem csupán a bűnös bűnhődése a hangsúlyos, hanem az is, hogyan próbált Isten véget vetni a bűn, a gonoszság elterjedésének.)

Isten azonban mindmáig ugyanúgy szereti az embert, mint amikor életre hívta és a teremtett világot neki adta Helyre akarja állítani a megromlott viszonyt, az elveszett közösséget, és egy minden eddiginél nagyobb ajándékot szán nekünk: az örök életet.

Ezért küldte el egyszülöttjét, az Úr Jézus Krisztust, a világ Megváltóját, aki valóságos Isten létére valóságos emberként született a Földre, magára vette bűneinket és megváltott a haláltól. Visszavezet minket Istenhez, akit általa Atyának hívhatunk.

Isten teremtő szeretete mellett megmentő szeretetét tapasztaljuk meg a karácsonyi történetben, aminek elmondása közben elkészítjük az angyalokat és pásztorokat, a napkeleti bölcseket és a szent családot: Máriát, Józsefet és a kisded Jézust, Isten Fiát.

A figurák készítéséhez egy egyszerű alapformát használjunk: 1,5 cm átmérőjű fa- vagy hungarocellgolyóba szúrjunk egy 5 cm hosszú hurka pálcikát, majd a golyót a természetesebb szín eléréséért vonjuk be egy darabka testszínű nejlonharisnyával.

Tetszőleges (a figura karakterének megfelelően kiválasztott) anyagú és színű textilből vágjunk ki egy 14 cm átmérőjű kört, és a szélébe cérnát öltve húzzuk össze, majd töltsük meg gyapjúkóccal

Ezután rögzítsük rá a fejet, majd készítsük el a ruha gallérját, vagy a köpenyt, a pásztorok esetén a subát (11 cm átmérőjű kör feléből), és varrjuk a nyakrészhez.

Ezt követően készítsük el a figura haját: ragasztással gyapjúból vagy egyforma hosszúságúra vágott pamutfonalból. (A pamutfonalat apró öltésekkel stabilabban rögzíthetjük a nejlonnal bevont fejre.) Ollóval, illetve Mária esetében fonással alakítsuk a kívánt formára.

A karaktertől függően kerülhet rá szalag vagy kalap. A kalaphoz a ruha anyagához és színéhez illő textilből vágjunk ki egy 6,5 cm átmérőjű kört, és a közepétől kb. 2 cm-re fűzzünk bele cérnát, amit a figura fejének mérete szerint húzzunk össze.

Ugyanígy készül a bölcsek ajándékot rejtő zsákja is, csak ebben az esetben gyapjúval töltjük ki és teljesen összehúzzuk, majd fonallal kötjük körbe a száját. A bölcsek fejfedője 4x4 cm-es fehér textilnégyzetből készül, szintén cérnabehúzással, kívülről pedig láthatatlan öltésekkel rögzített arany szalaggal díszítjük a fej vonalának megfelelően.

A pásztorok jellegzetes viselete a suba mellett a bárányszőr kucsma: ezt ugyanolyan méretű körből vághatjuk ki, mint a kalapot, és egy körcikket kimetszve varrjuk csúcsosra azt. Érdekes hatású a műszőrméből készült kalap is.

A kisded testét fehér textillel borítjuk, és egy 20x20 cm-es négyzet alakú fehér textilből készítsük el a pólyát, amit csipkeszalaggal díszíthetünk, Mária fehér ruhájához hasonlóan.

Végül helyezzük el egy kisebb, szalmával töltött „jászolágyon", ami jelen esetben egy kisméretű kosárka, de félbevágott kókuszdióhéj is lehet.

Érdemes odafigyelnünk a színek jelentésére is; használhatjuk a liturgikus színeket, de ha nem is hangsúlyozzuk, jó, ha a kicsikben-nagyokban az egyes karakterek beszédes színeikkel rögzülnek. Természetesen nagyon fontos, hogy a gyerekek elképzeléseinek is teret engedjünk, rendkívül jó ötletekkel gazdagíthatják a közös munkát, amit így még inkább magukénak érezhetnek. (Tervezés közben minket is hatéves kisfiúnk segített ki például az ajándék-zsákok elkészítésének ötletével.)

Ami pedig igazán lényeges, az, hogy itt nem egyszerűen arról van szó, hogy „egy csapásra" két fontos történetet is megtaníthatunk a Bibliából, hanem hogy megérezhetünk valamit a gyerekekkel és szüleikkel együtt Isten minden időn és az egész világon átívelő, megmentő és új életre hívó szeretetéből. Ha az Ó- és Újszövetség és a jelenkor folytonosságából valamit megtapasztalunk, akkor mindnyájan értőbb módon, teljesebb örömmel ünnepelhetjük a karácsonyt.

Elkészült a betlehem, a figurákat a helyükre állítjuk: a kisded jászol bölcsőjét Máriával és Józseffel a legmeghittebb helyre, a boltozat alá tesszük, a napkeleti bölcsek a közelben állnak, miután ajándékaikat elhelyezték a kisded lábainál, a pásztorok pedig az istálló felé igyekeznek kis báránykáikkal. Az angyalok már egy kicsit távolabbról vesznek részt az eseményekben.

Minden vállalkozó kedvű olvasónak örömteli munkát és áldott karácsonyt kívánunk.